Vékony jégen: mitől sokall be a főnök?

Húszperces kávészünet? Megválaszolatlan e-mailek, állandóan foglalt telefon? Hogyan lehet megregulázni a munkaidőt és feladatait lazán értelmező dolgozót? Tippek.

Mindenhol akadnak, akik lazábban értelmezik a munkaidő fogalmát, és az elvégzett feladatok mennyiségét is igyekszenek minimálisra csökkenteni. Némelyek megengedik maguknak, hogy csak a legszükségesebbeket végezzék el, mondván, a főnök majd úgyis szól, ha nem elégedett teljesítményükkel. Melyek azok a bizonyos „utolsó cseppek”, amelyektől a munkaadónál betelik a pohár?

Véget nem érő kávészünet, másfél órás ebédek

Igaz, a munkavállalónak jár óránként jár tíz perc szünet, ám ezeket a rövid „kitérőket” sokan arra használják, hogy még öt-tíz perccel megtoldva, társas kapcsolataikat építsék, „a munka még várhat” felkiáltással. Mindenkinek joga van hozzá, hogy felfrissüljön, kikapcsoljon egy rövid időre – így a munka is jobban megy -, ám nem érdemes feszegetni a határokat. Ha a főnök csak annyit lát, hogy alkalmazottai naponta nyolc-tíz, a megengedettnél jóval hosszabb cigiszünetet engedélyeznek maguknak, előbb-utóbb megunja, és figyelmezteti a gyakran távollevőket.

A türelmes munkaadó, aki alapvetően elégedett beosztottjai teljesítményével, a figyel-meztetésnél tovább általában nem megy, de előfordulhat, hogy a szóbeli megrovást írásbeli figyelmeztetés, majd retorzió követi. Ugyanez a helyzet a kellemes, több órás ebédszünetekkel. Más tészta, ha munkaebédről van szó, hivatalos találkozóról, amelyet nem lehet egy óra elteltével megszakítani. Ilyenkor a vállalat érdekeit kell szem előtt tartani.

A hosszasan elnyúló magánebédek hamar szemet szúrnak és jogos a munkaadó felháborodása, amikor arra hivatkozik, nem azért fizeti alkalmazottját, hogy órákig színét se lássa. A munkaidőben lebonyolított magántelefonok is ebbe a kategóriába tartoznak, egy bizonyos ideig – a hívás idejétől és gyakoriságától függően – tolerálják a munkaadók, később kifogásolhatják. Az alapszabály tehát: a magánélet és a munka két különböző dolog, utóbbi prioritást élvez. A munkaidő lejárta után aztán szabad a vásár, idejével mindenki kedve szerint gazdálkodhat.

Megválaszolatlan e-mailek, el nem végzett feladatok

Ha a kollégák munkaidőben e-mailben értekeznek egymással, egyrészt, mert így gyorsabb, másrészt, hogy egyeztetésüknek írásos nyoma is maradjon, zavaró, ha akad valaki, aki nem válaszol. Az üzeneteket lehet aszerint csoportosítani, hogy tartalma sürgős vagy kevésbé sürgős, ám arra ügyelj, hogy megválaszolatlan levél ne maradjon postafiókodban. Mindenkivel előfordulhat, hogy a zsúfolt időszakokban nincs ideje azonnal válaszolni, vagy megfeledkezik egy levélről, ám az elmaradást később pótolni lehet. Nincs annál kínosabb, mint mikor állandóan a kolléga nyakára kell járni, hogy nézze már meg a leveleit, sürgős elintéznivalóról van szó. Válasz híján előfordulhat, hogy munkatársad sem tud lépni egy bizonyos ügyben, így a késlekedés közvetve több ember munkáját hátráltatja. Ha egy hosszú levélre nincs időd válaszolni, küldj egy rövid visszajelzést, hogy nem feledkeztél meg róla, amint teheted, reagálsz.

Nem egyedi eset, hogy a munkavállalók megpróbálják kihúzni magukat bizonyos feladatok elvégzése alól. Ennek oka lehet a lustaság, de az is előfordulhat, hogy valaki nem biztos magában, úgy érzi, egyedül nem boldogul, ezért inkább úgy tesz, mintha a rábízott feladat nem lenne fontos, vagy éppen megpróbálja mással elvégeztetni. Ha segítségre van szükséged, fordulj kollégádhoz, akiben megbízol. Kérdezni nem szégyen, sokkal kellemetlenebb, ha a többiek úgy könyvelnek el, mint a csapat lógós tagját, akire semmit nem lehet bízni, mert vagy elfelejti vagy elblicceli.